Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 7. — Olvassuk: Gal.5:l-6

„A szabadságban, amelyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg.” (Gál.5:1)

Kevesen vannak, akik vállalják a börtönlátogatás szolgálatát. Kétségtelen nehéz szolgálat. De Jézus azt mondja idevonatkozólag, hogy aki egy rabot, egy foglyot meglátogat, Őt, az Urat keresi meg. (Mt.25:36). Mikor a szolgálatnak ezen a területén próbáltam hűséges lenni, nehéz, de hasznos leckét tanultam. Egy barátságos börtönőr hosszú ideig segítségemre volt szolgálatomban. Egy nap azonban valami váratlan dolog történt vele. Mikor beengedett egyik közös börtöncellába, otthagyott, elment ebédelni. Közben rosszul lett és sürgősen kórházba kellett szállítani. Én ottmaradtam bezárva, mert az őt felváltó szigorú börtönőr nem hitte el beszédemet. A rabok gúnyosan nézték tehetetlen szabadulni vágyásomat és lelki szenvedésemet. Végül is egy ügyvéd ismerősöm közbenjárására sikerült ismét szabaddá lennem.

Bűneink láncával mindnyájan meg vagyunk kötözve. Börtönben vagyunk. Önerőnkből szabadulni nem tudunk. Csak az áldott Közbenjáró, Jézus adhatja meg szabadságunkat, ha hiszünk Benne és megváltói áldozatában. De ha aztán a szabadság örömét megtapasztaltuk, sem a bűn, sem a törvény szolgaságába vissza ne essünk!

IMÁDKOZZUNK: Urunk, hódolattal állunk kegyelmed nagysága és szereteted mélysége láttán. Könyörgünk a megkötözöttekért, hadd tapasztalják meg irgalmad. Ámen.

— A bűn börtönajtaját Krisztus megnyitotta, átléptél már rajta? —

Charles L. Potts (Mississippi)