Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-09-01 / 5. szám

„Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene!” (Zsolt. 68:20)

„Vigye el a gyermekét Valloréba, a Keresztyén Egyetemi Klinikára. Lehet, hogy szív műtétre lesz szüksége” — mondta az orvos, aki megvizsgálta leányunkat. Szavai úgy hatottak ránk, mint a villámcsapás. Csak egyetlen gyermekünk volt. Feleségemmel együtt össze voltunk törve lelkileg. Bánatunkra az Úr Jézus keresztjénél kerestünk enyhülést, vigasztalást és erőt.

Amint útban voltunk Vellore felé, füleimben állandóan az előző vasárnapi prédikációnak igéi visszhangzottak: „Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene.”

Nagy aggodalommal vártuk leányunk orvosi vizsgálatának eredményét. Amikor az orvos azt mondta, hogy leányunknak nincs szüksége műtétre és állapota sem olyan aggasztó, mint ahogyan azt gondoltuk, szívünk kimondhatatlan hálával telt meg. A zsoltáríróval együtt énekeltük: „Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon.” (Zsolt. 31:22). Isten betartja az Ő Igéiben tett ígéreteit, Ő viseli a mi gyengeségeinket és bánatunkat, ha fenntartás nélkül rábízzuk magunkat.

IMÁDKOZZUNK: Édes Istenünk, köszönjük Neked, hogy Te vagy a mi szabadító és megváltó Istenünk. Kérünk, adj nekünk hitet, hogy ragaszkodjunk Hozzád, mert a Te ígéreteid megingathatatlanok. Jézusunk nevében. Ámen.

— Az Úr megőriz bennünket, csak bízzunk Benne. — Abraham M.K. (Kerala, India)

KEDD, SZEPTEMBER 8. — Olvassuk: Zsolt. 68:19-36.