Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-09-01 / 5. szám

„És szerfelett álmélkodnak vala, ezt mondván: Mindent jól cselekedett; a siketeket is hallókká teszi, a némákat is beszélőkké.” (Márk 7:37)

Minden vasárnap a templomban volt és a második padsorban ült, pedig sem az orgonát, sem az énekkart, sem a prédikációt nem hallotta. Teljesen süket volt. Egy napon, jelbeszédet használva, a pap azt kérdezte tőle: „Mrs. Hastings, tulajdonképpen hogyan kapcsolódik Ön bele az istentiszteletbe, hiszen semmit sem hall?” Mégis a leghűségesebb látogató. Mosolyogva válaszolta: „Jelenlétemmel ki akarom fejezni, hogy az Úré vagyok.” Aztán elmondta, hogyan követi az istentisztelet rendjét. Az énekeket a számok szerint kikeresi az énekeskönyvből, és követi a szavakat, amíg a többiek énekelnek. Amikor látja, hogy a többiek fejüket lehajtva imádkoznak, ő is hasonlóan cselekszik és a saját imáját mondja el. „És amikor Ön prédikál” — folytatta — „bár nem hallom, amit mond, tudom, hogy az Úr Jézusról beszél, és ez boldoggá tesz.”

Senki sem kételkedett abban, hogy Mrs. Hastings az Úrhoz tartozik. Kitartó hűségével a templomhoz tanúskodott Isten iránt érzett szeretetéről. Süketsége nem gátolta abban, hogy bizonyságot tegyen Istenbe vetett hitéről, bizalmáról és arról a Jézusról, aki ma is mindent jól cselekszik akkor is, ha fájó az.

IMÁDKOZZUNK: Örökkévaló Isten, Mennyei édes Atyánk, kérünk, adj nekünk olyan hitet, amely gyümölcsözővé teszi életünket. Add, hogy parancsolataid szerint igyekezzünk járni és követni a Te akaratodat. Jézusunk nevében. Ámen.

— Vajon látják-e az emberek azt, hogy Istenhez tartozom? — Lewis Don D. (Mississippi)

SZERDA, SZEPTEMBER 9. — Olvassuk: Márk 7:31-37