Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-01-01 / 1. szám

„Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten.” (Zsolt. 46:11)

Sok minden összejött erre a napra, és ideges, lehangolt voltam. A rádió is csupa rossz híreket közölt: földrengések, követségi emberek elrablása, gyilkosságok, menekülök szörnyű szenvedései és hasonlók. Ráadásul, ahogy hazafelé tartottam, még egy nagy zivatar is a nyakamba szakadt. Bőrig ázva, egy kapualjban kellett meghúzódnom.

Milyen nehéz az élet, gondoltam magamban fázva, dideregve. De hirtelen elállt az eső, s az égen szivárvány jelent meg. Eszembe jutott, hogy a szivárvány Isten szövetségének jele, mit Noéval kötött. Emlékezni kezdtem, hogy teljesedett be az én életemben is Istennek sok-sok ígérete, mennyiszer vettem áldását, hányszor tapasztaltam meg védelmét, szabadító szeretetét. Szívem elcsendesedett. Tudtam már, hogy nem érthetek meg mindent, de Isten az Úr, s az Ő örök rendje, terve győzedelmeskedni fog. Sohase közeledhetünk Hozzá követelőző, szántónkért, elégedetlen módon. Kik vagyunk mi. hogy lázadhatnánk Teremtönk ellen? De ha csendes bizalommá! megyünk Elébe, Ő mindig meghallgat, kézbeveszi, s a legjobb irányba viszi életünket. Imádkozzunk több csendességért az életünkben, hogy jobban megismerve Urunkat, boldogok legyünk.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, bocsásd meg. hogy szivünkben oly sokszor helytadunk az elégedetlenségnek, panasznak, lázongásnak. Irányítsd szemünk felfelé. liog> meglássuk a szivárványt az égen. Ámen.

— A csüggedés mocsarából kiálts az Úrhoz!

KEDD, FEBRUÁR 24. — Olvassuk: lMóz. 9:8-17.