Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)
1981-01-01 / 1. szám
VASÁRNAP, FEBRUÁR 22. — Olvassuk: Ézs. 35:1-10. (Jézus mondta(: „Ti szomorkodtok, de a ti szomorúságotok örömre fordul... ismét meglátlak majd titeket és örülni fog a ti szívetek.” (Ján.16:20,22) A tél vége felé járt. A hó elvesztette újdonságát. így terhesebb lett. Friss levegő után vágyva, kimentem sétálni. A talaj mintha engedett volna valamit az előző heti keménységéből. Az egyik fa alól felemeltem egy sárga, rothadó levelet. Egy hóvirág volt alatta. Elgondolkoztam: szépség a halál birodalmában. íme a tél, a pusztító kétség nem örök. Élet van a hó alatt, és ott is, ahol nem gondolnánk. Jézus készítette tanítványait a Ö halálára, arra az időre, mikor nem lesz velük. ígérte, hogy az öröm legyőzi szomorúságukat. Mintahogy a tél utat enged a tavasznak, az Ő feltámadása a reménység első virága számunkra. „Nem hagylak titeket árvákul, eljövök tihozzátok” — mondta Jézus. Nehéz, kétségbeejtő pillanatokban is munkál az Élet, és azt mondja nekünk, hogy nem vagyunk egyedül e nagy mindenségben. Jézus az élet, és Isten mindig ad nekünk jeleket jelenlétéről. Szomorú szívek, nézzetek Jézusra, higyjetek: örülni fogtok, és senki el nem veszi tőletek a ti örömötöket. Nem ember, a hatalmas Jézus Ígéri. IMÁDKOZZUNK: Óh, Jó Atyánk, köszönjük, hogy a csüggedés, kétség sohasem árad el teljesen, a fájdalom nem örök. Adj szemeket, hogy lássuk meg a remény első, jelentkező virágait. Ámen. — Az új életet a sírok felett is ígéri Isten. — Lloyd A. Peters (Oklahoma)