Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-01-01 / 1. szám

„Akkor illeté az ő szemeiket, mondván: ,Legyen néktek a ti hitetek szerint.’ És megnyilatkozának azoknak szemei.” (Máté 9:29-30)

Mikor lelkészi vizsgámra készültem, az egyik szemem nagyon súlyosan megsérült. A szemorvos határozottan kijelentette, hogy —■ bár csak a bal szem sérült meg — a jobb szem is át fogja venni a sérülést, és ez teljes vakságot jelentene. De mivel minden lehetőt meg akart teni, azt írta elő, hogy negyvennyolc óráig mozdulatlanul kell feküdnöm becsukott szemmel, amíg a vérzés megszűnik.

Az első huszonnégy órát félálomban töltöttem. Az idő múlásáról is alig volt fogalmam. Először nagyon féltem, de amint egyik óra telt a másik után, lassan volt alkalmam elgondolkozni helyzetemről. Visszaemlékeztem, milyen biztos voltam abban, hogy Isten az Ő szolgálatára hívott el és tudtam, hogy most is gondja van rán.

Imádságban az Ö kegyelmére bíztam magamat és mély álomba merültem. Másnap reggel a sebész jött, hogy megvizsgáljon. Meglepődve és örömmel állapította meg, hogy a sérülés nyomtalanul eltűnt, mintha a baleset soha meg sem történt volna.

A kitűnő orvosi kezelés mellett az segítette elő gyógyulásomat, hogy Istenbe vetett hitem következtében teljesen nyugodt tudtam lenni.

IMÁDKOZZUNK: Szerető Atyánk, mikor a betegség és fájdalom vet sötét árnyékot életünkre, szabadíts meg a aggodalomtól, hogy a Te gyógyító erőd szabadon hathassa át beteg testünket. Ámen.

— Ha Istenben bízunk, életerőnket szabadon tudjuk felhasználni. —

Sutton M. Linda (Bonborowie, Dél-Ausztrália)

VASÁRNAP, FEBRUÁR 8. — Olvassuk: Máté 9:27-31.