Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-01-01 / 1. szám

HÉTFŐ, FEBRUÁR 9. — Olvassuk: Zsolt. 46

„Téged vártalak Uram, te hallgass meg, Uram, Istenem!” (Zsoltárok 38:16)

Minden remény forrása Istenben van. Életünk legsötétebb óráiban is van egy kis világosság, ha tudatában vagyunk annak, hogy Isten velünk van a baj és megpróbáltatás idején.

Ez történt egy német professzorral és családjával is. A második világháború alatt, mikor a szövetséges csapatok előrenyomulóban voltak és közeledtek az ő lakóhelyükhöz, neki is menekülni kellett családjával együtt. Mikor elkészültek a legszükségesebbek összecsomagolásával, megálltak, hogy még egy utolsó pillantást vessenek otthonukra. Akkor a legidősebb testvér megszólalt: „Várjatok egy kicsit.” Odament a zongorához, ahol a múltban olyan sokszor egybegyűlt az egész család, és eljátszott egy ismerős éneket, melynek egyik sora így szól: „Isten, Te vagy a mi reményünk a jövőben is.” Ez a gondolat bátorítást adott nekik a menekülés nehéz óráiban.

Gene E. Bartlett megemlíti ezt az esetet egyik könyvében és hozzáfűzi, hogy a remény nem az emberi természetben találja meg eredetét, hanem Isten természetében.

Testvérem, gondoljunk többet arra, hogy a mi Atyánk a jövőnek is az ura, és akkor kevésbbé fogunk félni a jelen próbái alatt.

IMÁDKOZZUNK: Isten, mi Kősziklánk és Reménységünk, taníts bennünket arra, hogy bizalommal nézzünk szembe a jelennel és jövővel, tudva azt, hogy Te mindig velünk vagy. A Krisztus nevében. Ámen.

— A mi reménységünk erős, mert Istenre van alapozva- — ■ Strait C. Neil (Mishigan)