Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)
1981-01-01 / 1. szám
CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 22. — Olvassuk: Zsolt. 34:1-10 „Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felöl, mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.” (Máté 6:34) Új állomáshelyünkön a ház még nem volt kész, és nem lehetett behurcolkodni. Mit volt mit tenni, ideiglenesen egy albérleti lakásban húzódtunk meg — az elemi iskolával átellenben. Persze szerettem volna minél hamarébb beköltözni. Szerettem volna mindent kicsomagolni, és elrendezni. De nem lehetett. Csigalassúsággal haladt a munka. Volt olyan nap, hogy egyáltalán nem is dolgoztak. Nagyon bántott a dolog. Lusta népség! Még arra is gondoltam, hogy bepanaszolom a munkásokat a városházán. Napról napra mérgesebb lettem. Amint a tornácon hímezgettem egy kicsit, tekintetem megakadt az iskolásgyermekeken. Ott futkároztak, százával, vidám zsibongással. Pár perc múlva azonban megcsendült az iskola csengő és pár pillanattal később — usgyi neki! — betódult a gyereksereg az épületbe. Csendes lett az egész udvar. Elgondolkoztam. — Milyen rövid is a mi életünk. — Elröpülnek az évek, mint a madár. — Hamarosan az én életem is, vége lesz. Mi értelme van hát aggodalmaskodni? Van Isten! IMÁDKOZZUNK: Kegyelmes Urunk: Tanítsál bennünket türelemmel élni, aggodalom nélkül lakozni, — békességben és megelégedésben szolgálni szent Nevedet, Kegyelmedből, Ámen. — Minden gondodat Őreá hagyjad. — Dorman Shirley (Alabama)