Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-01-01 / 1. szám

PÉNTEK, JANUÁR 23. — Olvassuk: Zsolt. 40 „Sokat cselekedtél Te, Uram Istenem, a Te csodáiddal és terveiddel miérettünk — hirdetném és elbeszélném, de többek, semhogy elszámlálhatnám.” (Zsolt. 40:6) Házunk mögött egy eldugott szakadék van. Régi mohos tölgyfák töltik be, és mintha csak a múlt századok regélnének csöndes árnyékukban.

Egyszer kaptam magamat, nekiálltam ásni, hátha találnék valami régi történelmi emléket.

Puha homokos volt a talaj, és könnyen ment a munka. Mire az este beköszöntött, kosaramban számos régi-régi csigaházat és megkövesedett növényi lenyomatokat gyűjtöttem. Látszott rajtuk, hogy évezredekkel előbb valami tengernek a mélyén rakódtak le, és azóta is ott rejtőztek a föld alatt.

Egyik megkövesedett hal-lenyomatot belenyomtam a kis Jánoskának a kezébe, hogy vigye el a tanítójának. Hozzátettem még, hogy talán még millió évvel ezelőtt keletkezett az.

Az én gyanútlan Jánoskám azon-módon beszolgáltatta azt a tanító úrnak, azzal a megjegyzéssel, hogy édesapám egy millió évvel ezelőtt ásta ki a szakadékból. — Persze csak mosollyal fogadta tanítója. Hogy is értené meg egy kis gyermek, hogy mit jelent egy millió esztendő?

De nekünk, felnőtteknek is kifürkészhetetlen titok az évezredek folyamata. Viszont Isten előtt egy millió év csak egy pillanat csupán. —

IMÁDKOZZUNK: Csillag esik, föld reng, jöttére csodáknak, Urunk. Óh, tanítsál minket Téged becsülni, tisztelni és szeretni, Jézusunkért. Ámen.

— Isten csodásán működik, de útja rejtve van. —

Campbell Juliska (Texas)