Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-01-01 / 1. szám

„Engedjétek, hogy a kis gyermekek énhozzám jöjjenek.” (Luk. 18:16)

Kisfiam megállás nélkül 10-szer is kérdezte ugyanazt. Feleségem rászólt: „Jóska, miért ismételed olyan sokszor egymás után kérdésedet?” Fiam válasza megdöbbentő volt számomra: „Mert sohasem hallja meg először, és nem mond rá semmit.” Mindig igyekeztem türelmes és figyelmes lenni gyermekeimhez, s íme most meglepetve vettem észre, hogy mégis múlasztok. Pedig azt is tudom, hogy a szeretet nagy része nem más, mint figyelmes odahallgatás a másik emberre, mégha kicsi is. Csak úgy alakulhat ki a jó kapcsolat a családban, ha a szülőnek van ideje a gyermeke számára a vele való beszélgetésre. Ha figyel és felel kérdéseire, bizalmat kelt benne. Csak így érheti el azt, hogy ha nagy lesz és komoly problémái jönnek, akkor is oda mer menni a szülőhöz kérdéseivel. Akkor lehet rá remény, hogy hallgatni is fog a jó tanácsra. Emberi meggondolással is ez az okos viselkedés.

Itt pedig még nem is ember, hanem maga Jézus szólít fel bennünket. A legfontosabb az Istenben való korai hitre nézve, a gyermek tudakozódása és a szülő gondos felelete. A gyermeki lélek a legjobban elkészített talaj az isteni igazságok befogadására. Ez készen van, de mi sokszor ott akarunk bizonyságot tenni, ahol nem hallgatnak ránk.

IMÁDKOZZUNK: Jó Atyánk, mi azt kívánjuk Tőled, hogy hallgass meg minket. Taníts készségesnek lenni a gyermekeink lelki igényei kielégítésére. Ámen.

— Akadályok ne legyünk egyetlen gyermek Jézushoz jutásában se. —

KEDD, JANUÁR 20. — Olvassuk: Luk. 18:15-17.

John M. Drescher (Pennsylvania)