Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-11-01 / 6. szám

SZOMBAT, DECEMBER 26. — Olv.: Róm.ll:33-36;16: 25-27.

„Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség...” (Luk. 2:14)

Karácsony éjszakáján Bethlehem mezején pásztorok tanyáztak, ahol angyali szó adta hírül nekik, s az egész világnak, hogy Megtartó született a bűnös emberiség számára. Aztán nagy hirtelenséggel angyali sereg jelent meg, dicsőítve Istent, s belezengve a világba a fenséges himnuszt: „Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek, s a földön békesség.” Igei igazság már most, hogy minél nagyobb az Istennek adott dicsősség a szívekben, annál nagyobb a békesség a világban. Éppen ezért a Sátán először is az Istennek adandó dicsőséget akarja elrabolni, hogy vele együtt elvegye a világ békességét. A Sátán az egész világot felajánlja Jézusnak, ha leborulva imádja őt, ha a dicsőséget neki adja.

Államfők, tudósok, feltalálók, de az egyszerű emberek is a maguk dicsőségét hajszolják, és elvesztik a békességet. Hiszen „nincs békessége az istenteleneknek.” Jelszó, világprogram a békesség, de ha rejtetten is, mindenki a maga dicsőségét keresi, és ezért nem találja meg a békességet. Mi lenne, mi történne a világban, ha a sok száz millió, Krisztusról nevezett keresztyén igazán nem a maga dicsőségét szolgálná, hanem Istenét? Olyan békesség lenne a világban, amit a világ nem adhat, nem szerethet meg, de el sem vehetné.

IMÁDKOZZUNK: Istenem, adj mélységes hitet, hogy csak a Te dicsőségedet és a békességet szolgáljam. Ámen — Karácsony örök programja: Istennek dicsőség, az embernek békesség. —

Dr. Vásárhelyi Lajos (Magyarország)