Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-11-01 / 6. szám

CSÜTÖRTÖK, DECEMBER 10. — Olvassuk: Ef. 1:15-23

„Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza neki oly nevet, amely minden név fölött való.”

(Fii. 2:9)

Brazíliában egy ifjúsági táborozás alkalmával a tábor vezetősége felkért arra, hogy az árvaházban, melyen javításokat végeztünk, vezessem a reggeli áhítatokat. Bár misszionárusként szolgáltam az említett államban mintegy húsz évvel ezelőtt, a nyelvet sajnos kicsit elfelejtettem, és így vonakodtam. Nem hiszem, hogy a szolgálatokat portugál nyelven tökéletesen végezhetem” — mondottam. Bíztatásul a válasz ez volt: „Aki a Krisztus munkáját végzi az jól szól és megértésre talál. A Lélek segíti.”

A tábor vezetőjének ez a mondata jutott eszembe, amikor a mai Igét olvastam. Mert bizony nagyon igaz, hogy Isten felmagasztalta Fiát, és felmagasztalja azokat is, akik Isten Igéjét szólják, ha azt szívük teljes érzésével cselekszik. Jézus neve minden név fölött való, és aki Őt hirdeti az jól szól, akár a saját nyelvén, akár töredezve egy tanult nyelven. Ne szégyelj azért nevéről bizonyságot tenni, dicsérni az Urat jó reggel. így a te neved sem lesz elfelejtve.

IMÁDKOZZUNK: Jézus, életem Királya, segíts, hogy nevedről bizonyságot tehessek a körülöttem élő embereknek. És add, hogy azok, akik hallják boruljanak le előtted. Ajkukra vévén ők is nevedet, dicsérjenek téged mint életük urát és királyát. Ámen.

— Hatásos-é az életem, szeretetem, bizonyságtevésem a Krisztusról ott ahol élek? —

Harold R. Kelly (Pennsylvania)