Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-11-01 / 6. szám

SZERDA, DECEMBER 9. — Olvassuk: Zsolt. 24.

„Az Úré a föld, s annak teljessége.” (Zsolt 24:1)

Múlt év februárjában, Jeruzsálemben voltunk. Éjfél tájban arra ébredtem fel, hogy a szél a függönyöket az ablakfához csapdossa. Csodálatos érzés fogott el, mielőtt ismét álomba merültem. Megilletödve gondoltam arra. hogy ugyanabban az ősi Jeruzsálemben vagyok, ahol Jézus élt, tanított, megfeszítetett és feltámadott. A kutyaugatás az éjszaka csendjében, ugyanolyan volt, mint az Ő életében. Az esőcseppek kopogása, a ködös éjszaka ugyanolyan, mint amilyennek Ő ismerte azokat.

Úgy éreztem szent helyen vagyok. Majd tudatára ébredtem annak, hogy tekintet nélkül arra, hol tartózkodom, mindenütt Isten világában vagyok. Isten alkotta e világot úgy, hogy csodálatba ejtsen bennünket, és serkentse Iránta érzett szere tétünkét. Akár Jeruzsálemben, akár Ohióban, azok az erdők, amelyek körülvesznek bennünket Istentől valók, hogy felébresszenek bennünket nemcsak éjjeli álmunkból, hanem annak a tudatára, hogy a Szent Lélek működik körülöttünk.

Milyen szomorú az, ha úgy gondolkozunk az életről, mint egy taposó-malomról, és nem hat át bennünket az a tudat, hogy Isten az örök Alkotó, Aki alig várja, hogy minden teremtménye felfigyeljen az ő örökkévaló jelenlétére.

IMÁDKOZZUNK: Teremtő Istenünk, kérünk, segíts bennünket, hogy az élet minden megnyilvánulásában Téged lássunk, és egy pillanatig se legyünk Nélküled.

— Akárhol vagyok, Isten világában vagyok. —

Herzberger Vergib A. (Ohio)