Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-11-01 / 6. szám

KEDD, DECEMBER 8. — Olvassuk: Lukács 2:25-35. „És kijelentetett neki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, amíg meg nem látja az Úrnak Krisztu­sát.” (Lukács 2:26) Egy jótékonycélú ócskaság vásáron öreg, kopott ék­szer-félék között válogattam. Amikor megfordultam, szemtöl-szembe találtam magam Bettie barátnőmmel. „Találtál valamit?” — kérdezte. „Nem találtam” — vá­laszoltam neki — „csupán ócska limlomot láttam.” Ő is végignézte az ékszereket, és egyszerre megragadott va­lamit. Hozzám szaladt. „Nézd” — mondta izgatottan — „egy kincset találtam. Kezében egy kopott, fekete keresz­tet tartott. „Ezüst és antik” — mondotta. Miután meg­tisztította és kifényesítette, a kereszt gyönyörű volt. Simeon is felfedezte az elrejtett kincset. A vidéki asz­talosnak és feleségének ruházata kopott, viseltes volt. Az újszülött Jézus jóformán rejtve volt anyja karjaiban. De Simeon a Szent Lélek indításából felismerte a látszóla­gos mindennapi csecsemőben a drága kincset. „Mert lát­ták az én szemeim a Te üdvösségedet” — mondotta. Mi is más szemmel nézhetjük az embereket, ha nem­csak a testi külsőt tekintjük. Ha a Szent Lélek tüköré által nézzük őket, felfedezzük bennük az igazi értéket. IMÁDKOZZUNK: Teremtő Istenem, kérlek, segíts, hogy nemcsak a külsőre tekintsek, hanem észrevegyem a szív elrejtett értékeit is, ahogyan Te cselekszel mive­­lünk. Ámen. — Ma Isten ajándékait fogom másokban felfedezni. — Thomas Ann B. (Washington)

Next

/
Oldalképek
Tartalom