Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-11-01 / 6. szám

SZOMBAT, NOVEMBER 28. — Olvassuk: II. Kor. 12:7-9 „Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el.” (II. Kor. 12:9)

Naponta tapasztalhatjuk, hogy új lehetőség nyílik meg az emberek előtt, hogy pótolják iskolázottságuk hiányait, — kívánságaiknak jobban megfelelő új állásba menjenek, — és álmaikat megvalósítsák. — S mi több, aki megbocsátást keres, a bűnösnek mindig nyitva áll az út az új élet felé...

1975 novemberének egyik vasárnap délutánján helyi kórházunk intenzív osztályán találtam magam. Már csütörtök óta ott voltam, csak eszméletlenül, cukorbajom miatt. Amikor azon a bizonyos vasárnap délutánon végre magamhoz tértem, új lehetőség nyílt meg előttem az életre. Akkor kezdtem megtanulni, hogy milyen drága az élet. Az orvosok és ápolók hozzáértése, a mai orvostudomány, sok-sok hívő lélek imádsága, és mindenek fölött a szerető Úr Isten könyörülő kegyelme által új értékesebb életet kezdhettem. Azóta minden ádventben, Krisztus-várás idején meg-megállok Isten előtt, hogy csendes és hálás szívvel kérdezzem: Uram, miért is tartottad meg életem, — miért is adtál lehetőséget új élet kezdésére, — és mit tehetek, hogy szívem háláját előtted kifejezzem? És a legboldogabb vagyok, amikor a válasz megvilágosodik előttem. Téged is csak a kegyelem tart!

IMÁDKOZZUNK: Én Uram és én Istenem, bevallom előtted, hogy életem összeroppant és terhét nem tudom vonszolni. Esdekelve könyörgök hozzád: könyörülő szereteteddel nyisd meg előttem az igaz élet útját, és tarts meg, amíg jónak látod. Ámen.

— Ne halogasd, élj az újrakezdés áldásával. —

Williams Dorothy (Észak Karolina)