Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-11-01 / 6. szám

„Térjetek hozzám és én is hozzátok térek, — mondja a Seregek Ura.” (Malakiás 3:7)

Örök kísértése és tragédiája az embernek, hogy a lényegről a felszínes, külső körülményekre tereli a figyelmet, és így eltékozolja az alkalmat, hogy élete gazdagodjon. — Ezt tesszük az ádventtel, illetve karácsonnyal is. —

Heteken át folyik a lázas készülődés, — napról-napra nő, fokozódik a várakozás izgalma és láza. Készülnek a ruhák, folyik a bevásárlás, ajándékokon töri a fejét mindenki, új receptek kerülnek elő süteményekre és ételekre. Jó, hogy nem tart néhány héttel tovább az ádvent, mert teljes kimerültség lenne a vége. Az ilyen készülődés után csaknem elkerülhetetlen a nagy megkönnyebbülés: csakhogy túl vagyunk már rajta... De mi ne így cselekedjünk! „Térjetek hozzám” — mondja az Ige; ez ádvent igazi lényege. Bűnbánat, belső elmélyülés, Isten és emberek iránti őszintébb szeretet hozza meg a karácsony igazi örömét, az Ige beteljesülését, a Krisztussal való találkozás egy életre szóló ajándékát. —

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, megvalljuk előtted, hogy állandóan halogatjuk az alkalmat a felkészülésre, Megváltónkkal való igazi találkozásra. — Könyörgünk, bocsásd meg emberi gyarlóságunk, és szerető kegyelmedből áldj meg, hogy legyen ádventünk, amíg tart még az életünk, Ámen.

— Azért van ádvent, hogy Krisztussal készüljünk találkozni. —

Short Barbara (Észak Karolina)

VASÁRNAP, NOVEMBER 29. — Olvassuk: Ézs. 40:1-5