Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-11-01 / 6. szám

PÉNTEK, NOVEMBER 27. — Olvassuk: Jak. 1:12-15.

mindenki kísértetik, amikor vonja és idesgeti tulajdon kívánsága.” (Jakab 1:14)

Nagy úr a kísértés és megejtő a csábítása. Magam tapasztalatából mondom. Egyik évben karácsonyi csomagot akartam küldeni Borneo szigetére, Sarawakba. De semmiképpen nem voltam hajlandó vámot fizetni. így bonyolult tervet agyaltam ki a családra. Az utolsó pillanatban azonban, magam sem tudtam miért, visszariadtam tőle. Ezt mégsem tehetem, mert törvénytelenség. — Közben, ugyanakkor tájban Hongkongból egy kiadványt kaptam, amiben az egyik cikk arról szólt, hogy Isten a bűnösöket is szereti, de a bűnt elítéli. És aznap este azt olvastam a 73-ik zsoltárban, hogy „Isten jó a tisztaszívűekhez. De én? Már-már meghanyatlottak lábaim, és kis híja, hogy lépteim el nem iszamodtak...” — Akkor világosodott meg előttem igazában, hogy mi is történt velem, — és nagyon hálás voltam Istennek szeretetéért és kegyelméért. Mert, ha meg nem világosítja elmém az utolsó pillanatban, a vámhatóságokat valószínűleg meg tudtam volna téveszteni, Istent azonban nem... Még jó célra se menj saját vágyad után!

IMÁDKOZZUNK: Én Istenem, Atyám, bocsásd meg, hogy szívem oly gyakran kész a hamisságra. Köszönöm, hogy a te kegyelmed saját szívem csábításainál is nagyobb. Könyörgök, szereteteddel ments meg az elbukástól! Ámen.

— Isten megtalálja az utat, hogy szóljon hozzám, és óvjon. —

Hung Ang Lau Peter (Malájzia)