Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-11-01 / 6. szám

CSÜTÖRTÖK. NOVEMBER 26. — Olvassuk: Máté 25:31-46.

„Mert éheztem és ennem adtatok...” (Máté 25:35)

Hálaadás napján éppen befejeztük az ünnepi ebédünket, mikor megszólalt a telefon. Gondoltuk, hogy ez is olyan segítséget kérő telefonhívás, amihez minden lelkipásztori család már hozzászokott. De ez nem olyan hívás vplt, különbözött a többitől. Egy fiatal asszony, aki öt gyermekével — mind öt évesnél fiatalabb — egy fütetlen lakásban lakik, panaszolta el, hogy semmi élelem nincs lakásában hálaadás napján. Szüleim kimentek a konyhába és dobozokba csomagolták a családnak szánt élelmet. Mikor visszajöttek elmesélték, milyen örömmel fogadta őket és az élelmet a család, a gyermekek, ahogy nyújtották a kezüket felfelé, hogy ölelést adjanak és hogy felvétessék magukat; a fiatal anya nem tudta háláját eléggé kifejezni az élelemért és a tüzelőért, amelyből apám tüzet gerjesztett a tűzhelyen.

Ezen a napon a hálaadás ünnepe új tartalmat kapott a mi számunkra is. Nemcsak egy másik ünnep volt most már. De valóban hálaadásra nyílt szívünk az Úr felé számlálhatatlan áldásáért. És ezen a napon azt is megtanultuk, hogy a hálaadásnak meg kell nyilatkozni. Osztanunk kell mindenünkből, mert mindent az Úrtól kaptunk.

IMÁDKOZZUNK: Örökkévaló Atyánk, bocsáss meg! Légy segítségünkre, hogy a másik emberrel tudjuk megosztani mindazt a sok áldást, amit reánk árasztasz. — Ámen.

— Légy hálás Istennek, és háládat mutasd ki, adj javaidból! —

Brook Mária, Oliphint Casad (Texas)