Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-11-01 / 6. szám

VASÁRNAP, NOVEMBER 22. — Olvassuk: Luk. 6:27-36.

Jézus mondotta: „Mit cselekesztek másoknál többet?”

(Mt. 5:47)

Anyám elküldött Marvelné boltjába 2 tucat cukros süteményért. A tulajdonos gondosan kiszámolt egy tucatot a süteményből, és berakta egy dobozba. Majd egy tizenharmadikát adott hozzá. Aztán egy darab viaszpapírt tett a tetejére, a következő tucatot is kiszámolta, s a tucat tetejére ismét egy ráadást helyezett. „Azt hiszem túl sokat tetszett számolni a dobozba” — hebegtem kissé zavartan. „Anyám csak két tucatra való pénzt adott nekem.” Marvelné rámmosolygott: „Igazad van! De minden rendben! A két ráadás csupán a szeretet jele.” Miután köszönetét mondtam neki, futottam, ahogy a lábam bírta, hogy beszámolhassak anyámnak a szeretet süteményeiről. Anyám meghatódott. „Marvelné ilyen, fiam” — mondotta. „Mindig becsületesen adja az árut a pénzedért, aztán ad rá egy kicsit a szeretet jeléül.”

Csak mikor felnőttem, értettem meg Marvelné keresztyén bizonyságtételét teljes értelmében. Ő meggyőződéssel hitte, hogy ha valaki keresztyén, azt élete minden vonatkozásában bizonyítani kell. Nap-mint-nap megadta, amit kötelessége volt adni, s aztán kivétel nélkül hozzátett még egy kicsit. Ismerte Jézus intését, az olyan élet örömét, mely kilép a kötelesség hétköznapiságából.

IMÁDKOZZUNK: Jó Uram, érintsd meg életem mindennapiságát és taníts arra, hogy életem minden vonatkozásában Téged szolgálhassalak és hirdethesselek. Ámen.

— Nincs olyan Krisztusnak adott élet, amely hétköznapi volna. Kivételes az igaz hívő élete. —

Enke Dorothy (Nebraska)