Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-11-01 / 6. szám

„...a jó alkalmatosságot áron is megváltván.” (Kol. 4:5/b) 1912. április 12-én az „elsüllyedhetetlen” Titánic óce­ánjáró elsüllyedt az Atlanti óceánban. A tragédia 1513 halálos áldozatot követelt, 711 túlélő pedig egy rettenetes éjszakát töltött a mentőcsónakokban és a vizen. Nem régen egy folyóirat a következő bosszantó kérdést tette föl olvasóinak: „Ha ön a Titánic fedélzetén lett volna, amikor az süllyedt, törődött volna-e a fedélzeti székek­nek a rendbe rakásával.” Elképzelhetetlen, hogy egy olyan nagyon veszélyes, rettentően sürgető időben vala­ki annyira érzéketlen őrült legyen, hogy nem törődve a kétségbeesett emberek, asszonyok, gyermekek segélyki­áltásaival. a süllyedő hajó fedélzetén székeket rendezzen. A kérdés azonban elgondolkoztatott. Vajon az én min­dennapi rutinos életem, vagy egy része nem esik-é ha­sonló kategóriába ennek a süllyedő világnak a fedélze­tén? Vajon én nem vagyok-é annyira elfoglalva anyagi ügyeim rendezésével, hogy süketté és vakká lettem a ma­gam és környzetem lelki igényeivel szemben? Nem let­tem annyira önző már, hogy meg sem hallom a segély­kérő hangokat? Nem pazarolom el a drága órákat ha­­szontalanságokra akkor, amikor az Úr szolgálatában fontos teendőim lennének.” Te melyik hajó fedélzetén vagy? A bűnnel terhes világnak nemtörődömséggel vi­selkedő és örök halálba süllyedő hajóján, vagy az örök­kévalóság felé tartó hajón, ahol a kormányos az Űr Jé­zus Krisztus.” IMÁDKOZZUNK: Urunk add, hogy mindenkoron Te­veled lehessek. Téged dicsőítve kegyelmedből. Ámen. — A keresztyén élet azt jelenti, hogy mindig az Úr dol­ga az első. — Violet Munro (Bahamas) HÉTFŐ, NOVEMBER 23. - Olvassuk: Kol. 4:1-6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom