Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-11-01 / 6. szám

„És (Jézus) mondá nékik: Elmenvén e széles világra hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek.”

(Márk 16:15)

Évekkel ezelőtt, mikor még Kubában, szülőhazámban éltem, egy autóbuszon utaztam Havannából a keleti tartományok felé. Utiszomszédommal szóba elegyedve rövidesen megtudtam, hogy komoly üzletemberrel van dolgom. Kifejtette, hogy igen kevés szabadideje van, s hogy a tizenkétórás autóbusz út számára komoly veszteséget jelent. Rövid válaszomban csak annyit mondtam, hogy én az utazást egyáltalán nem tartom időveszteségnek, s aztán meghajtva fejem csendesen imába mélyültem. Még akkor is imádkoztam, amikor utitársam ismét szólt hozzám. Csak intettem neki udvariasan, hogy várjon egy kicsit. Mikor aztán imádságomat befejeztem, elmondtam neki, hogy minden utamon legelőbb is Isten oltalmát kérem, s addig mást nem teszek.

Ebből a megjegyzésemből szívélyes és érdekes párbeszéd fejlődött ki közöttünk. Életem bizonyságtétele a vállalásáról és Isten megváltásának tervéről. Megvitattuk e kérdéseket őszintén és szeretettel. Mire utunk véget ért, az én új barátom elfogadta Jézust Megváltójának, és megvallotta, hogy eddig még sosem jutott arra ideje, hogy Krisztusról beszélhessen valakivel. A missziói parancs ma is szól, és nem hiába. Sem ő, sem én nem vesztegettük időnket.

IMÁDKOZZUNK: Teremtő Istenem, köszönöm a lelket, mely a látszólagos tétlenség óráiban is cselekedetre buzdít, hogy megosszam másokkal azt, amit Krisztus értem tett. Ámen.

— Többet kell, hogy beszéljünk Jézusról minden nap.

Lazaro L. Pablo (Florida)

SZOMBAT, NOVEMBER 21. — Olvassuk: Márk 16:14-18