Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-11-01 / 6. szám

SZOMBAT,NOVEMBER 14.— Olvassuk: I. Kor. 10:14-22

„A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.”

(Máté 6:11)

Sajnos, sok családban gyakran zűrzavar keletkezik a vacsoránál. Rendszerint ez az az idő, amikor a család minden tagja együtt van és a napközben felgyűlt feszültségek és problémák még mindig elevenek. Érzelmek és szenvedélyek uralkodnak a józan ész felett. Szóváltás keletkezik és elfelejtődik az asztali áldás. Önző beállítottságunk arra vezet, hogy Jézusra és nekünk adott példájára nem is gondolva, étkezzünk.

Egyik este, érezve a készülődő ellenségeskedést, csendesen álltam a szépen és jól megrakva előkészített asztalnál és kezemet nyújtottam férjem felé. Kezemet elfogadva, ő leányunk kezét fogta meg, az pedig a nővéréét és így tovább a legfiatalabb gyermekünkig. Ekkor férjem imádkozni kezdett. Nyugalom áradt el rajtunk és nemsokára kacagásba törtünk ki.

A mi együttlétünk saját családi közösségünk is minden este tartalmasabbá válik, ha hálát adunk a mindennapi kenyérért, amivel Isten gondoskodik rólunk, s ha Isten elfoglalta az őt megillető helyet — asztalunk főhelyét.

IMÁDKOZZUNK: Szerető Istenünk, segíts önzetlennek lennünk és mindinkább háládatosnak egymásért és a nekünk adott ajándékaidért. Ámen.

— Isten jelenlétének elismerése feloldja a feszültséget a családban. —

Anne M. Price (Pennsylvania)