Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-11-01 / 6. szám

VASÁRNAP, NOVEMBER 15. — Olvcassuk: II. Kir.

6:8-17.

„Azután ismét felemelém szemeimet...” (Zak. 5:1)

Zakariás a reménység prófétája. Fő mondanivalója: Isten kegyelme népe felé. Arra tanít, ha győzni akarunk előbb fel kell emelnünk szemeinket Istenre.

„Elfordultam” — írja máshol. Mert elfordult a fenyegető veszedelmektől, nehézségektől és kétségektől. Elfordult a múlt tradíciójának vallásoskodó béklyóitól. Felemelte szemeit és Isten irányítását kereste.

Bizony gyakran fordítjuk tekintetünket csak erre a bennünket körülvevő világra. Ha azonban feltekintünk, „A reménység Istene betölt ismét örömmel és békességgel.” (Róma 15:13)

Elizeus szolgája is, mikor elfordította tekintetét az ellenség hatalmas és fenyegető seregéről, fenn a messze hegyek ormán meglátta Isten hatalmas seregét, tüzes szekereit, szabadító hatalmát.

Isten véghez vitte bűnből megváltó szeretetének ígéretét, melyet Zakariásnak is tett:

„Örvendezz Jeruzsálem leánya (az egyház): íme jön neked a Királyod, igaz és szabadító Ö.”

El is jött a Szabadító, a megváltó Úr Jézus Krisztus. Ott áll most Megváltód a Te szíved kapujánál. Fogadd be őt és megérzed a reménység drága örömét.

IMÁDKOZZUNK: Reménységünk a Te igéd, Uram. Reménységünk van a Te megváltó szeretetedben, az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.

— Ma van a napja Isten megváltó szeretetének számodra. Lásd! —

E.W. Sutherland (Glasgow Scotland)