Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)
1981-11-01 / 6. szám
„Isten, aki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett.” (II. Korinthus 4:6) A hirdetéseknek nagy hatalma van a mai világban. Hirdetőtáblákon, folyóiratokban, autókon, gyufásdobozokon, televízión, rádión hirdetjük a szórakozások, az üzlet, a pénz megtakarítása, vagy elköltése lehetőségeit. Hirdetjük, hogy miképp lehet a legszebbnek kinézni, magunkat a legjobban érezni. Vannak, akik szinte élő hirdetőtáblái az általuk használt és ajánlott termékeknek. Most gondoljunk arra miképpen hirdethetjük Jézust legjobban ennek a szenvedő világnak? Nagy hirdetőtáblával-e, amin felsoroljuk, hogy milyen vigaszt hajlandó adni Isten a fájó szívnek? Fülbemászó zenével-e a rádión? — Vagy lelkészek hirdethetik legjobban, amint szellemes megállapításokat mondanak el Jézusról a saját életükkel kapcsolatban? De a tévé hirdetés és hasonlók képesek-e meggyőzni összetört életű embereket arról, hogy Jézus össze tudja szedni a széthullt darabokat és talpra tudja állítani az elesetteket újra? Nem! Másként kell hirdetnünk Jézust! Mi történne akkor, ha az emberek naponként maguk előtt látnák a béke, öröm, szeretet és jóság példáit azokban, akik Krisztust Uruknak fogadták el? IMÁDKOZZUNK: Szerető Istenünk, hadd legyünk anynyira közel Hozzád, hogy örökéletre való megváltásod világossága sugározzák át rajtunk embertársaink felé. Jézus nevében. Ámen. — Milyen hirdetése vagyok én Jézusnak? — Chariot R. Nash (Indiana) CSÜTÖRTÖK, NOVEMBER 12. — Olvassuk: Fii. 2:14-18.