Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-01-01 / 1. szám

„Ha valaki én utánam akar jöni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét.” (Márk. 8:34)

Korunkban az az irány, hogy az emberek félreteszik életükben a kellemetlennek érzett fegyelmet, és csak azokat a tapasztalatokat keresik, amelyek rögtöni élvezetet hoznak. Sok hívőnél is látható ez. Olykor meggyőző prédikátorok is sikerekben, előmenetelben gazdag életet kínálnak. ,,Ha nagyobb a hited, az adakozásod, bővebb lesz aratásod” — ilyesmit mondanak. Igaz: a Biblia is bátorít optimista magatartásra, a sáfárságban való bőkezűségre. Úgy mutatja Istent, mint a hit jutalmazóját, mint nagy osztalékfizetőt, de miközben mindez igaz, az érett keresztyén számára mégsem teljes tanítás ez. A jó és szerető Isten szent és igaz is. Gyűlöli a bűnt, és semmiféle kompromisszumot nem köt a gonosszal. Ezért a jóleső igazságok mellett hallanunk kell megtérésről és önmegtagadásról is. Természetünknél fogva nem választanánk ezeket, inkább vennénk lelki táplálékunkat olyan tanításokból, melyek semmit sem mondanak a tanítványság áráról. Az ilyen keresztyénség is adhat időleges megelégedést, de nem hoz tartós örömöt, jellembeli erőt az élet próbáinak, bajainak idején. Ezt csak azok tapasztalják meg, akik hajlandók megtagadni magukat, felvenni a keresztet és követni Jézust.

IMÁDKOZZUNK: Uram, segíts, hogy értsem: csak a kereszt alázatos hordozói reménykedhetnek abban, hogy a menny dicsőséges koronáját is hordani fogják. Ámen.

Grayce L. Weibley (Spain)

HÉTFŐ, JANUÁR 12. — Olvassuk: Mk. 8:34-38.