Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-01-01 / 1. szám

„Adjátok meg, ami a császáré a császárnak és ami az Istené az Istennek.” (Mt.22:21)

A pénzdarabra, amit Jézus a farizeusoknak mutatott, a császár arcképe volt nyomva. Zsidóország római fennhatóság alatt állt, római pénz volt forgalomban.

Mi gyakran félreértjük Jézus szavát, mely szerint Ő azt mondta volna, hogy egyes dolgok a világhoz tartoznak, mások Istenhez. Ez valahogy pászol a mi gondolkozásunkhoz, és Jézus által igazolva látjuk itt felfogásunkat. T.i. hogy a vasárnap az Istené, a hétköznapok a világé. A lelkiélet az Úré, a testi dolgaink a mieink és szeretteinké. Az imádság az Istené, de pénztárcánkkal magunk rendelkezünk és így tovább. De Jézus ilyen megosztást sohasem tett. Ő nagyon is hangsúlyozta, hogy minden az örökkévaló és mindennel bíró Istené. „Enyém a föld és annak teljessége” — a zsoltáríró is ezt mondja.

Mindnyájunknak vannak kötelességei az állam, a család, a társadalom, a munkaadó felé. Ezek szerves részei véges életünknek, melybe Isten teremtett és állított bele. Az Őhozzá tartozásunk nem ment fel földi kötelességek alól, sőt azoknak hűséges és komoly betöltése, igen alapvető fontosságú Isten törvényének megtartásában. Ha szeretjük Öt, az Ő teremtett világának és teremtményeinek mindenben javát, szépségét és rendjét munkáljuk.

IMÁDKOZZUNK: Uram, mindenem a Te ajándékod. Segíts felelősséggel élnem, dicsérve Téged Termtőmet és Megváltómat. Ámen.

— Megadni Istennek az illő részt: mindent adni. —

Van Miller (Arizona)

VASÁRNAP, JANUÁR 11. — Olvassuk: Máté 22:15-22.