Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-09-01 / 5. szám

„Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem parancsolataiddal.” (Zsolt. 119:98)

Az életem teljesen megváltozott, mikor a Megváltót elfogadtam. Bibliai tudásom azonban nem lett azonnal. Elégséges igei ismeretet egyáltalán nem mondhattam magaménak. Erre az igazságra, akkor jöttem rá, mikora Bibliáról egy munkatársammal vitába keveredtem. Véleménye radikálisan különbözött az enyémtől és vitatkozásunk naponta mérgesedett. Esténként bibliai textusokat kerestünk, hogy álláspontunkat igazoljuk. Most, hogy visszanézek arra az időre, látom, hogy mind a ketten tudatlanságból cselekedtünk. A tudatlanság pedig makacs, míg az Úrtól való parancsolat bölcs.

Munkatársam és én különböző felekezethez tartozunk. Mindkét egyház minden vasárnap reggel tart bibliatanulmányozási alkalmakat, hogy tagjaik növekedjenek az ismeretben. Először azért jártunk el ezekre az órákra, hogy bizonyíthassuk egymásnak kinek van igaza. Bizony hoszszú idő telt el, míg nyitott szívvel, értelemmel azért voltunk jelen, hogy mindentől függetlenül lelki jókat tanuljunk, hogy növekedjünk a kegyelemben, az Isten-ismeretben, az Ő irántunk való szeretetében, hogy az igazi ellenség előtt meg ne szégyenüljünk. — Tanulságul írtam le ezeket, hogy „a botor vitatkozásokat kerüld, háborúságot szülnek!”

IMÁDKOZZUNK: Uram, Jézus, láttasd velem, ahol és amikor néped közösségében előre juthatok. Taníts, hogy bölcsebbé legyek, mint akik nem ismernek. Ámen.

— A legbölcsebb elme, ki ismeri és tiszteli az Úr törvényeit. — Wayne Blankenship (Alabama)

SZERDA, OKTÓBER 28. — Olvassuk: ApCsel. 19:1-10.