Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-09-01 / 5. szám

„Gyümölcseikről ismeritek meg őket.” (Mt. 7:16)

Egy nagy tanító egy erdöszélen fekvő gyümölcsös kerten ment keresztül. Közel az erdőhöz, a kerítésnél képzeletében a fákat beszélni hallotta. Egy juharfa gőgösen kérdezte a tőle nem messze levő gyümölcsfát: „A ti leveleitek miért nem suhognak a szélben, mint a miénk, hogy messziről is hallhatók legyenek és észre vegyenek az emberek?” „Nekünk nincs szükségünk ilyen haszontalan rezgésre, hogy igy vonjuk magunkra a figyelmet” — volt a válasz. „Gyümölcseink beszélnek rólunk.”

Isten minden gyermeke számára gondolkozásra hívó ez az egyszerű mese. Egy hívő gyümölcstelenül is adhat oly hangokat, melyek kellemesek a fülnek, de Isten nincs megelégedve az ily bizonyságtevésekkel, gyümölcsöket keres a fákon, miket Ő ültetett. Akikben a Szentlélek munkál nem kürtöltetnek beképzelten maguk előtt az utcákon, hogy figyelmet és tapsot kapjanak. A lelki jó, mit tesznek nyilvánvaló, eléggé tanúskodnak, hogy ők követői Jézusnak, s kegyelmében bővölködnek. Az ilyen megszentelt életű keresztyének mily erkölcsi tökét jelentenek egy közösségben! Mi, akik Krisztus nevét hordjuk, legyünk az igazság, jóság fái. Tápláljuk a szükségben levő, éhező lelkeket körülöttünk! így hozunk dicsőséget az Úr nevére. A jó gyümölcsök beszélnek helyettünk.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, mikor gyümölcsöt keresel rajtunk, s csak leveleinket ajánljuk Neked, tudjuk, szomorú a szíved. Könyörülj rajtunk. Ámen.

— Áment mondó keresztyén vagy? De ne kiáltsd hangosabban, mint az életed. —

P.C. Helmintoller (Virginia)

KEDD, OKTÓBER 27. — Olvassuk: Péld. 11:23-31.