Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-09-01 / 5. szám

VASÁRNAP, OKTÓBER 25. — Olvassuk: Zsolt. 119:1-8.

„Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat.” (Jer. 15:16a)

A bejáratnál álltam és vártam egy új barátomat, hogy együtt vegyünk részt az esti istentiszteleten. Barátom egy nem közönséges ember volt. Tíz évet töltött börtönben, amiért keresztyénnek vallotta magát. Családjával nemrégen érkezett közénk távoli sziget-hazájából. Fogsága alatt felesége csomagot küldött neki, amelyben minden át lett szigorúan vizsgálva, kivéve egy kiszáradt, félig penészes szendvicset. Micsoda csoda! — nem hűs rejtőzött e két szelet kenyér között, hanem egy kis Biblia.

Amikor a barátom megérkezett a templomba, csodálattal nézett a sok Bibliára, amely a mellettem lévő asztalon sorakozott. Megjegyezte: „Milyen nagyszerű, hogy már a bejáratnál gondoskodtak róla, hogy a látogatók kapjanak Bibliát. „Szégyenkezve vallottam be, hogy nem azért vannak itt hanem mert gazdáik elfelejtették hazavinni magukkal. Hitetlenkedve nézett rám és kérdezte: „Itt felejtették könyvüket, melyben Isten szava van leírva számukra?” Könnybelábadt a szeme, visszagondolva az ő kis Bibliájára, legnagyobb kincsére a börtönben. Ez a kis esemény ébresztette fel bennem az Ige iránti szeretetemet, és kezdtem igazán értékelni Bibliámat.

IMÁDKOZZUNK: Hálásan köszönöm, Istenem, hogy a Te szavad elérhető számunkra. Bocsássad meg, hogy nem megbecsüléssel használjuk ezt az ajándékod. Ámen.

— Mennyire értékelem Isten szavát? —

Robin Jones Gunn (Calif.)