Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-09-01 / 5. szám

SZERDA, OKTÓBER 14. — Olvassuk: Róm. 6:1-14.

„A bún tirajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.” (Róma 6:14)

Új keresztyén vagyok, s nem könnyű eszemben tartani, Krisztus mit szeretne, és mint szeretné, hogy cselekedjem. Egy keddi napon minden, amit tettem valahogy rosszul sikerült. Aznapra egy munkalehetőség volt beígérve, s nem lett belőle semmi. Az olvasáshoz nem volt semmi kedvem, senki sem elegyedett szóba velem. Ilyen állapotban indultam bevásárló körutamra. Útközben találkoztam egy barátommal, akit keresztyénné válásom előttről ismertem, abból az időből, hogy Jézussal találkoztam volna.

,,Hey Dee Dee” — szólított meg — „Régóta nem láttalak. Tudok egy helyet, ahol tiszta, jó anyagot vehetünk.” (Kábítószerre célzott.) Gyere tarts velem. „Miért ne” — gondoltam. „Elintézem a bevásárlásokat aztán találkozhatunk.” De amint együtt haladtunk még kissé, az jutott eszembe teljes bizonyossággal, hogy Jézus ezt a tervet semmiképpen sem helyeselné.

„Meggondoltam magam” — mondtam barátomnak.

Volt barátom ajka lenéző mosolyra húzódott, de ez már engem különösképpen nem befolyásolt. Ugyanazt a belső örömet éreztem, mint amikor megtértem. Ekkor jöttem rá, hogy keresztyénségem adott erőt ahhoz, hogy visszautasítsam azt, amiről egész valóm tudta, hogy helytelen. A kegyelem őrzött.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyám, adj erőt ahhoz, hogy a jóért síkraszálljak. Segíts, hogy olyan ember legyek, amilyen lenni szeretnék. Köszönöm mindazt, amit értem cselekedtél. Jézus nevében. Ámen.

— Isten vezet bennünket, ha rá hallgatunk. —

Riley Dee Dee (Texas)