Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-09-01 / 5. szám

CSÜTÖRTÖK, OKTÓBER 15. — Olvassuk: Ef. 6:10-18. „Nem vetek reátok más terhet; hanem ami nálatok van tartsátok meg addig, amíg eljövök.” (Jel.2:24-25.1 Valamikor egy olyan vállalatnál dolgoztam, melynek több tengeri kábelt fektető hajója volt. Egy ilyen hajón egy alkalommal a rádió veszedelmes hurrikán közeled­tét jelezte. A hajószemélyzet azonnal elvágta a kábelt és egy erős bójához kötötte ki. A hajó pedig minden erejé­vel igyekezett a parthoz jutni. A hurrikán gyorsabb volt, s utolérte. De ez a hajó szembefordult a viharral, s az összes motorját járatva, próbált annak ellenállni. Ily mó­don sikerült is biztonságban maradnia az egész kísérteti­es éjszakán. Mindnyájunk életében vannak szoríttatások, melyek következtében nem tudjuk Isten ügyét kellőképpen szol­gálni, vagy nem tudunk harcolni az igazságért oly erő­vel, amint azt rendesen tenni szoktuk. Lehet, hogy be­tegség kerít hatalmába, vagy más külső kényszer elté­rít munkánktól, jóra törekvésünktől. Isten ezt tudja, megérti, és nem kíván többet, csak hogy szembeszáll­junk a külső kényszerekkel, és ellenálljunk a nehézsé­geknek. Kapaszkodjunk hitünkbe mindaddig, amíg a vi­har el nem vonult. Utána megnyugodva, ismét az Ő ügye munkájának láthatunk... IMÁDKOZZUNK: Istenünk, köszönjük, hogy Te isme­red gyengeségeinket. Megérted azt is, amikor az élet vi­haraiba belefáradunk. Kérünk Téged, Urunk, hogy mikor nem vagyunk képesek többre, legalább el ne csüggedjünk, a re eroaaei KepeseK legyünk megállni, míg elmúlik a vihar, vagy míg visszajösz. Ámen. — Az életproblémák elvesztik felettünk való hatalmu­kat, ha Isten erejével szállunk szembe velük. — Wood Krisztina (Anglia)

Next

/
Oldalképek
Tartalom