Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-09-01 / 5. szám

„Elég néked az én kegyelmem.” (2Kor.l2:9)

A bejárati ajtó felett, ahol lányom tanítás után és a nyári vakáció alatt dolgozott, ez a felírás olvasható: „Elég neked az én kegyelmem.” Lányomat több alkalommal én vittem autómban el a munkahelyére. Néha rápillantottam a felírásra, de valójában semmit sem jelentett nekem. Tudtam, hogy a tulajdonosok keresztyének, s hogy hitük és Istenben való bizodalmuk hozta létre az intézetet. Tudtam azt is, hogy a szavak a Bibliából valók, hogy Pál apostol írta le, mikor arra kérte Istent, hogy távolítsa el testéből a tövisét.

Valósággá azonban csak akkor lett ez az Ige számomra, mikor elvesztettem gyermekem egy autószerencsétlenségben. Ekkor értettem meg az apostolnak ezt a kijelentését is: „Az én erőm erőtlenség által végeztetik el.” Más szóval, megértettem, hogy Isten ereje éppen az emberi erőtlenségben ér célhoz, tökéletesedik ki. Ha nem testileg sértett is, mint az apostolt, életem tövise nagyon fájó volt. Azonban ez tett igazán erőssé és jobbá. A nagy veszteség előtt csak egy erőtlen valaki voltam, akit jobbra, balra (jóra, rosszra) dobált az élet. Most tudom, hogy Isten kegyelme nekem is elég mindenre. Mert Krisztus él, és Ő az enyém, szembe tudok nézni a holnappal, nem félek, hogy mit hoz.

IMÁDKOZZUNK: Minden vigasznak Istene, segíts, hogy lássam mindig a mások szükségeit is, s lássam, hogy Te ott vagy és kegyelmed elég mindnyájunknak. Ámen.

— Mikor érzem gyengeségem, akkor találom meg Isten erejét. — Madeline Strahan (Mississippi)

KEDD, OKTÓBER 13. — Olvassuk: 2Kor.l2:l-10.