Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-09-01 / 5. szám

„Az Úrnak ad kölcsön, aki könyörül a szegényen, s ö megfizet neki jótéteményéért.” (Péld. 19:17)

Olvastam, hogyan tapasztalta meg az Ige igazságát egy Manilában élő kis kínai fiú. Legjobban egy biciklire vágyott, erre gyűjtött néhány éve. De nagyon szerette Istent, az embereket, különösen a szegényeket. Egy este hallotta, hogy szülei egymás közt a más országokban éhenhaló gyermekekről beszéltek. Ez nagyon meghatotta. Másnap félretett pénzecskéjét elvitte a pékhez, és kenyeret kért érte. Azt feltette kis taligájára, és elvitte a Keresztyén Ifjúsági Egyesület irodájába, elmondva, hogy ezt az éhező gyerekek részére hozta. A titkár jó gondolkozású ember volt, átértette a dolgot, átvette a kis kenyéradományt. Még aznap este telefonon odahívta az ismertebb egyháztagokat egy „nagy cselekedet” elvégzésére. Elmondta nekik a dolgot, és árverést rendezett a jótékony kis fiú kenyereiből.

Egy hívő asszony New Yorkban egy összejövetelen értesült erről, és kijelentette: „Nem tudom elnézni, hogy kis testvérünknek most már ne legyen biciklije.” A megfelelő árat odaadta, hogy küldjenek a kis kínai fiúnak egy biciklit. Ez hamar meg is érkezett hozzá, és bizonyság lett, hogy aki ad a szegényeknek, az Úrnak ad kölcsön, és vissza is kapja, ha jó szívvel, könyörületböl, szeretetböl adta. Bizony, ezt én is megtapasztaltam életemben! És te, kedves Testvérem? Ne hidd, hogy amit így adakozol, hiányozni fog neked. Isten mindent kipótol, vagy a meglevőt eléggé teszi.

IMÁDKOZZUNK: Édes Atyánk, hálát adunk Neked, ha megnyitod szívünket, hogy meglássuk a szenvedőket és a szükölködőket. Indíts Szent Lelkeddel, hogy segítsünk, ahol tudunk! Ámen. — Ne keressük a magunk hasznát, legyünk áldássá, hogy áldást kapjunk! — Kálpay Albin

PÉNTEK, OKTÓBER 9. — Olvassuk: Jak. 2:1-7.