Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-09-01 / 5. szám

HÉTFŐ, OKTÓBER 5. — Olvassuk: Márk 9:37

„Aki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem küldött.” (Márk 9:37)

Egy kicsiny gyermektől Jézuson át az Úr Istenig...

Lehet-e ennél nagyobb, átfogóbb távlat. Nem kevesebbet ölel át, mint az egész emberiséget, aztán Istennek Fiát, az embernek Megváltóját, — és magát a kegyelmes Istent, midnyájunknak Atyját.

Ilyen csodálatos, átfogó kötelék és erő a szolgálat. Azért vezet Istenhez, mert Istentől indul ki. Lehet-e nagyobb szolgálat annál, hogy Isten saját Fiát adta az emberért. A legkisebbért is, a gyermekért. És ezért vezet a szolgálat útja Istenhez. Mert aki csak egyetlen gyermeket befogad, azt fogadja be, akiért Isten az Ő Fiát adta.

így leszünk a szolgálatban mindnyájan egyek, boldog testvérek, sőt nemcsak mi emberek tesszük a jót egymás között, hanem így találkozunk a szolgálatban Megváltónkkal és magával a megváltó, kegyelmes Istennel.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, bocsásd meg nékünk, hogy nem tudunk eléggé szeretni és ezer mentségünk van a szolgálat elől menekülni. Bocsáss meg, óh bocsáss meg, és a Te nagy kegyelmeddel mutasd meg a szolgálat útját a Veled való találkozás örömét, Ámen.

— Az egész világért kell imádkoznom és szolgálnom. — Burgoyne Elsie (Rhode Island)