Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-09-01 / 5. szám

„Azért mi is, kiket a tanúbizonyságoknak ilyen nagy fellege vesz körül, tegyünk félre minden akadályt és megkörnyékező bűnt...” (Zsid. 12:1)

A hívő ember soha nincs egyedül. Nemcsak ünnepnapokon veszi körül őt a hívők közössége, nemcsak a jelen, hanem a múlt és a jövő minden hívő emberének a közösségében is él. Ábrahámtól, Mózestől kezdve, Jóbon, a Zsoltárírón, Jerémiáson és a többieken át Jézus tanítványaiig, továbbá minden ország hitvalló őseiig visszatekintve, testvéreink vannak. A kételkedés, kétségek, kisértések idején példaadó támaszunk, erősítőnk mindazok, akik az Úr Isten kegyelméből eredményesen vívták meg életük tanúságát. — És társaink a jövő nemzedék tagjai is, akik fiatal szívük tisztaságával és üdeségével tudják magukhoz ölelni a múlt hitét és reménységét, amiből őseik éltek.

A hívő ember valóban nincsen egyedül. A tanúbizonyságok fellege veszi körül, ha van füle a hallásra és szeme a látásra. — Mint az Ige mondja: „tegyünk félre azért minden akadályt és megkörnyékező bűnt,” és nagy elesettségünk idején is próbáljunk élni, élni a bizonyságok nagy fellegéből. —

IMÁDKOZZUNK: Úr Isten, édes Atyánk, bocsásd meg a mi hitetlenségünk. Nehéz a teher, de könyörgünk nyisd meg szemünk látásra. Add, hogy a bizonyságtevések fellegéböl áldás hulljon reánk és el ne vesszünk. Könyörülj rajtunk Úr Isten, a Te szerető kegyelmeddel. Ámen.

— A jelen próbáiban és kísértéseiben támaszunk lehet a múlt, s annak hithősei. —

VASÁRNAP, OKTÓBER 4. — Olv.: Luk.9:28-31; Zsid.

12:1-2.

Wright Maude (Kalifornia)