Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-09-01 / 5. szám

„...így szól az Úr, a te Teremtőd és a te Alkotód...: Ne félj mert... neveden hívtalak téged, enyém vagy...”

(Ézs.43:1)

Seattle-ben, egy yogurtot árusító üzletben az elárusítók a rendeléseknél a vevő keresztnevét kérdik. Mikor az áru elkészül, a várakozó üzletfél azt hallja, hogy keresztnevén szólítják annak átvételére. Ez az üzleti módszer valósággal vonza az embereket. A keresztnéven szólítás bizonyos baráti, megértő légkört teremt a boltban.

Edét mindenki csak „öreg csavargónak,” vagy „vén iszákosnak’ ’ nevezte, és nem vették emberszámba, mivel megrögzött alkoholista volt. Mióta az intézetbe került, ahol a hozzá hasonló kisiklott életeket igyekeznek Isten segítségével helyes vágányra terelni, mindenki a keresztnevén szólítja őt. Eleinte meglepte a dolog, mert szokatlan volt, de lassan rájött, hogy itt barátok közé került, akik emberszámba veszik, Isten előtt fontos személynek tartják. Ez visszaadta emberi méltóságát, az emberekbe vetett hitét. Tudja, hogy barátai vannak, akik törődnek vele, de azt is tudja, hogy az Úr Jézus a leghübb barátja.

Csodálatosan megnyugtató érzés, hogy Jézusunk ismer minket személyesen és nevünkön szólít. Emlékezik mindnyájunkra, mert drágák és becsesek vagyunk az Ő számára, amit drága vérével bizonyított a keresztfán.

IMÁDKOZZUNK: Uram, bodog vagyok, hogy gyermeked vagyok és hogy ismersz, nevemen szólítasz. Érzem szereteted drága melegét. Add, hogy szívemen hordjam felebarátaimat, és törődjem velük, ahogy Te törődsz velem. A Jézusért kérlek. Ámen.

— Mindnyájan becsesek vagyunk az Úrnak. —

Harder Geraldine (Washington)

SZERDA, SZEPTEMBER 30. — Olvassuk: Ézs.43:l-5.