Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-09-01 / 5. szám

CSÜTÖRTÖK, OKTÓBER 1. — Olv.: Jer.29:l-14; Zsolt. 127:1-4.

„Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?!” (Zsolt. 134:4.)

Fogvatartóik gúnyolva arra bíztatták a száműzetésbe vitt ősi izráelitákat, hogy énekeljék azt az öröméneket, amit Istenüknek Jeruzsálemben énekeltek. De az izráeliták zavarban voltak afelől, hogy miképpen gyakorolják hitüket a fogságban.

Mi, Jézus tanítványai sok dologban hasonlítunk azokhoz az izráelitákhoz. Mi is fogságban élünk, mert végeredményben Isten országa polgárai vagyunk, nem a világ polgárai. Feszültség van hitünk és kultúránk között, mert az élet törvényeiből, szabályaiból sokat olyanok hoznak létre, akik nem szolgálják Istent.

Jeremiás azt mondta a számüzötteknek, hogy építsenek házakat, neveljenek gyermekeket és dolgozzanak az ország jólétén, ahol élnek, mert „annak jóléte lesz az ő jólétük.” Ez még ma is jó tanács. Míg a földön vagyunk. Istenre kell figyelnünk, és az Ő énekét énekelnünk. Jeremiás üzenete az volt, hogy amikor keressük az Urat, meg is találjuk Őt, tekintet nélkül arra, hogy hol vagyunk.

Isten énekének éneklése politikai tevékenységgel is bírhat. Továbbá szolgálatot jelenthet a társadalomban. Jelentheti azt, hogy hitünket erős és szerető család kiépítésében éljük meg. Mindenikünknek van dalolható éneke, és ezt énekeljük, valahányszor azon dolgozunk, hogy társadalmunk Isten útján járó társadalom legyen.

IMÁDKOZZUNK: Szerető Istenünk, segíts mindenikünket, hogy bárhol vagyunk, a Te énekedet zengjük, hogy így eljöjjön a földre a Te országod. Krisztus nevében kérünk. Ámen.

— Mit tehetek ma, hogy Isten énekét zengjem? —

Mary Lou Redding (Tennessee)