Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-03-01 / 2. szám

PÉNTEK, MÁRCIUS 28. — Olvassuk: Luk. 18:9-14.

„Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek. (Lk. 18:13)

Olvastam egy asszonyról, aki legyőzte iszákos hajlamát, de csak miután elismerte súlyos problémáját, és ki tudta mondani: „Én, X.Y. iszákos vagyok, és tudom, hogy kárt, szenvedést okozott családomnak.” Csúnya beszédéért, álmosságáért, kudarcaiért addig az orvosságot okolta, amit állítólagos betegsége ellen szedett. A család azonban tudta az igazi okot, és szembeállította problémájával az asszonyt. Először megsértődött, majd könynyekben tört ki. Értelme még felfogta, hogy családja nem akarja bántani, hiszen szeretik és segíteni akarnak rajta. Mindeddig esete reménytelen volt. Most magábaszállt, és kimondta az elismerő szót. A reménység napja rásütött, élete megváltozott.

Az üdvösség útja is ilyen. Amíg valaki kifogásokat talál viselkedésére, vagy balgatagul azt gondolja, hogy ő elég jó önmagát megmenteni, addig sohasem kap segítséget Istentől. Csak mikor elismeri: „Bűnös vagyok, magamban nincs remény, egyedül Isten tud megszabadítani bűnömből és annak következményeitől, akkor jön a változás. A Szentírás büszke és dicsekvő farizeusa elveszett, a vámszedő viszont megvallja érdemtelenségét, megigazulva ment alá házába. Testvérem, ismerd el bűnös mivoltodat te is, és az Úr elfogad. Emlékezz: az üdvösség egyedül a bűnbánó bűnösöké!

IMÁDKOZZUNK: Uram, szánom és bánom bűneimet. Sajnálom balga lázadásomat ellened. Siratom bukásaimat, és nem akarok többé vétkezni. Kérlek, segíts! Ámen.

— Krisztus elveti a büszkét, de magához fogadja a bűnbánót. — Vicki Trimble (San Diego, California)