Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)
1980-03-01 / 2. szám
SZOMBAT, MÁRCIUS 29. — Olvassuk: Luk. 24:28-31. „És megnyilatkozának szemeik, és megismerék őt.” (Lukács 24:31) Mikor az első kertemet ültettem évekkel ezelőtt, nem találtam karókat a beültetett sorok végére. Levágtam néhány elszáradt liliomszárat, és azokat beszúrtam hát oda. Mikor az elültetett magok szárba szökkentek, kivettem ezeket a karókat helyettesítő liliomszárakat. Legnagyobb meglepetésemre a halott szárakból gyökerek nőttek ki, és újra élni indultak a liliomok. Jézus tanítványai ugyanilyen meglepetésben részesültek. A keresztrefeszítés után fáradt lemondással igyekeztek elfogadni Uruk halálának szomorú valóságát. Lassan eltünedeztek a fájdalom helyéről, Jeruzsálemből. De az emmausi vacsorán kettő közülök egyszerre felfedezte azt, hogy aki annyira hiányzott nekik, az ő Mesterük áldotta meg az ételt! Ő él! A feltámadás valóságosan megtörtént, és Ő éppenúgy nem halott többé, mint a földbeszúrt és halottnak tűnő, de új életre kelt liliomszárak. Ugyanez az élő Krisztus velünk van mindnyájunkkal. Szeretete valóságos akkor is, amikor elveszettnek tartjuk életünket, és bizalmunkat, hitünket visszaadja halál fölött aratott diadalmával. IMÁDKOZZUNK: Atyánk, nyisd meg szemeinket a Feltámadás látására minden napon drága Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus valóságos jelenlétével a mi szívünkben. Ámen. — A reménység a nyomorúságból születik. — Briggs Grover (Cascade, Montana)