Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-03-01 / 2. szám

„Vezéreld utamat a Te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!” (Zsolt. 119:133)

Egy szeles délutánon gyermekeimmel együtt elhatároztuk, hogy megtartjuk első sárkány-eresztő gyakorlatunkat. Sohasem repítettem sárkányt azelőtt.

Erősen belekapaszkodtunk a zsinórba, amikor a sárkány meghúzta azt, és elkezdett jobbra-balra csapdosni. Repült is felfelé, amíg csak a zsinórból tartott. Egyszerre csak egy roppanást hallottunk, és a sárkány lezuhant, egyenest a földre. Az erős szél kettéroppantotta a keresztpálcát, mert nem tudtuk, vagy nem akartuk hoszszabbra engedni a zsinórt.

Hirtelen arra gondoltam, hogy milyen mohón fogadtam be Jézust az életembe. Izgatottan és sürgetve vártam, hogy megbocsássa minden bűnömet, megoldjon minden problémámat, és teljesítse szívem vágyait. De továbbra is belekapaszkodtam életem kötelékeibe: mindkettőt a magam ellenőrzése alatt akartam tartani: testi életemet is, és a felfelé repítő „sárkányt” is. Az eredmény az lett, hogy a világ majdnem kettétört engem.

Hála az Úrnak még kellő időben megtettem a szükséges lépést, és Jézusnak teljes hatalmat adtam életem fölött. így egyre feljebb és feljebb repültem az 0 igéje szárnyain, feljebb, mint ahogy valaha is álmodni mertem.

IMÁDKOZZUNK: Hálát adok Neked, Uram, a Te hűségedért és az én életemmel való törődésedért. Segíts meg engem, hogy ne kössek magamra túl sok világi köteléket, s hogy ne én próbáljak teljes ellenőrzést kialakítani életem felett. Ámen.

— Egy élet hatóereje attól függ, hogy azt ki határozza meg, ki irányítja. — Judith Gates (Hamilton. Michigan)

HÉTFŐ, MÁRCIUS 24. — Olvassuk: Zsolt. 119:9-16.