Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-03-01 / 2. szám

KEDD, MÁRCIUS 25. — Olvassuk: Márk. 10:35-45.

„De nem így lesz közöttetek; hanem aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok. És aki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen.”

(Márk. 10:43-44)

Fiatal koromban, mint gyülekezetgondozó lelkész kiküldtek, hogy látogassak meg egy nyugalmazott misszionáriust, aki már halálán volt, rákbetegség miatt.

A korommal járó ifjúi hév gőgjéből, meg szakképesítésem következtében is, úgy éreztem, hogy pontosan tudom, mit mondjak vagy mit ne, és mit tegyek és mit ne, hogy a látogatásom teljes, „egészséges keresztyén lelki élménnyé” váljék.

Miután beszélgettünk, valósággal megrendítette lelkemet, amikor azt kérdezte: „És most milyen lelki szükségletét érintően lehetek én a maga szolgálatára?” Valósággal megbántódtam még a gondolatára is annak, hogy ez a beteg ember, akinek nyilvánvalóan saját magának van mélységes szüksége a segítségre, még arra gondol, hogy ő segítsen rajtam. Mikor éppen azon gondolkoztam, hogyan kerüljem el a válaszadást a kérdésére, ez az ember elkezdett beszélni bensőm legmélyébe zárt fájdalmaimról, úgy, mintha egész életében ismert volna engem. Olyan érzéssel hagytam el kórházi szobáját, mintha egy nagy terhemtől szabadultam volna meg. Úgy éreztem, hogy megteltem Szentlélekkel.

Emléke mind e mai napig elkísér utamon. Most már úgy tekintek a lelkészi szolgálatra, mint a „másokkal való kölcsönös kapcsolatra.”

IMÁDKOZZUNK: Drága jó Istenünk, tégy képessé bennünket arra, hogy félelem nélkül meg tudjuk nyitni lelkünket a Te kegyelmed számára. Ámen.