Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-03-01 / 2. szám

VASARNAP, MÁRCIUS 23. — Olvassuk: Ján. 17:1-4. „Isten ajándéka az örök élet, Urunk, a Jézus Krisztus álta.” (Róm. 6:23) Az esti újságot olvasva, egy cím ragadta meg a figyel­memet. így szólt: „A legmagasabbrendü ajándék azok­tól az emberektől jön, akik törődnek másokkal.” Úgy éreztem, hogy tovább kell olvasnom a cikket. A cikk arra ösztönözte az olvasókat, hogy haláluk ese­tén testük különböző, pusztulásra ítélt szerveit adomá­nyozzák olyanoknak, akiknek ilyen átültetendő testrész­re van szükségük ahhoz, hogy életben maradjanak. Ez lenne, ahogy az író hangsúlyozta, ,,a legmagasabbrendü ajándék, — az élet ajándéka.” „Ez igazán nagyszerű érzés — gondoltam. Tudni, hogy halálomban még megoszthatom az életet valakivel.” Volt valaki, aki éppen ezt cselekedte mindnyánunkkal. Közel 2,000 évve ezelőtt halt meg Krisztus miérettünk, és halálával a legmagasabbrendü ajándékot adta ne­künk, — az örökélet ajándékát. Úgy halt meg, hogy min­denki, aki Őbenne hisz, ezt a minden ajándékok közt legdrágábbat magáévá teheti. IMÁDKOZZUNK: Köszönjük, Atyánk, hogy a Te Fia­dat küldted nékünk, hogy életünk legyen. Segíts, hogy igazán hálásak lehessünk, és kinyissuk szívünket az Ő Igéjének befogadására. Ámen. — Isten annyira szeretett bennünket, hogy a legmaga­sabbrendü ajándékot, az örökéletet adta nekünk. — Vernie H. Hersey (Nashville, Tennessee)

Next

/
Oldalképek
Tartalom