Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-03-01 / 2. szám

„...mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szüksége­tek, mielőtt kérnétek tőle.” (Máté 6:8) Néhány hónappal ezelőtt fiatal húgom rákbetegségben megbetegedett. Ekkor történt, hogy egy Bibliát tanul­mányozó körbe kerültem, amit olyan latin-amerikai ve­zetett. aki országunkba jövetele előtt börtönben volt ha­zájában. Azzal a föltétellel engedték ki onnan, hogy örök­re elhagyja országát. Elmondta,hogy megpróbáltatásá­nak napjaiban mennyire közel érezte magához Istent, s az Ő mindenre kiterjedő segítségét. Bizonyságtétele megerősítette bennem Istennek állan­dó gondviselő szeretetét gyermekei irányában. Nem volt véletlen ez a találkozás. Nagyon kellett az útbaigazí­tás hirtelen jött bánatomban. Hitemet tovább erősítette Isten azért, hogy testvé­remnél történt látogatásaim alkalmával megoszthassam vele az Isten egyetemes gondviselő szeretetét, a családi szeretetet, a szeretetet, amely nemcsak erre a földre szól, hanem elkísér bennünket az örökkévalóságba, Is­ten országába. Az isteni szeretet a legnagyobb hiány az emberi szívekben. Ne szűnjünk meg érte naponta könyö­rögni. IMÁDKOZZUNK: Köszönjük, mennyei Atyánk, a Tőled nyert szeretetet, amire oly nagyon szükségünk van ebben a szeretet nélküli világban. Kérünk segíts, hogy szívünk mindenkor nyílt legyen elfogadni és tovább adni a Tőled kiáramló szeretetet. Ámen. — Isten mindenkor kész imánkat meghallgatni és szük­ségünket ellátni. — Helen C. Mitchell (Toronto, Ont. Canada.) SZOMBAT, MÁRCIUS 22. — Olvassuk: Máté 7:7-11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom