Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-03-01 / 2. szám

CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 13. — Olvassuk: Róma 5:1-5.

... Dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság békességes tűrést nemz, a békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet, a reménység pedig nem szégyenít meg...” (Róma 5:3-5)

A fenti idézet előtti egyik versből (5:1) megtudjuk, hogy itt egy megtért egyénről van szó. Hit által megigazult ember mondja ezt, a Jézus Krisztus által új életet nyerve.

A megigazult, megtért embernek egy csodálatosan drága előjoga van: a második versben említett kegyelem.

Megigazulás után kegyelem.

És annak számára, aki megigazult, és aki Isten kegyelmének konyháján kosztol naponta, annak — de csakis annak a számára — a háborúság és próbatétel átváltozik drága áldássá.

Mások számára a próbatétel csak teher és baj.

Ápolónő létemre mindig iszonyodtam a fájdalomtól. Egyszer azonban át kellett hogy menjek egy igen fájdalmas eseten.

Azt hittem először, hogy nem fogom kibírni. De szelíd bátorításnak és megerősítésnek szavait kaptam Urunktól. Fokozatosan bizalmat, erőt és áldást nyertem, amint imádságos csendességben várakoztam az Úr előtt. Dávid zsoltárai újjáélesztettek.

így történt az én megpróbáltatásos esetemmel. „Azóta Véle járok, szívem csak Néki él, Csodás létét meglátom, Szent Lelke fényinél...”

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük, Urunk, a Római levél drága vigasztalását. Tanítsál és oktassál bennünket — ha jónak látod — a megpróbáltatás fájdalmas iskolájában is. A Te kohódból színarany csordul ki. Ámen.

— Eddzél és nemesítsél meg, Uram, a Te kohódban! — Deck Judit (Tonawanda, New York)