Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-03-01 / 2. szám

PÉNTEK, MÁRCIUS 14. — Olvassuk: Jak. 1:23-28.

„Ha valaki hallgatója az Igének, nem megtartója, az ilyen hasonlatos az olyan emberhez, aki tükörben nézi az ő... ábrázatát... megnézte magát... és elfelejtette milyen volt. (Jak. 1:23,24)

Még általános iskolába jártam, mikor felfedeztem, hogy két tükörbe tekintve, egészen más képet nyerek magamról. Csalódás fogott el, mikor a kezemben levő tükröt forgatva a falon függő tükörben megláttam profilomat. Csúnyább volt, mint képzeltem. Ettől kezdve magabiztonságom csökkent. Félszeg lettem tanulótársaim előtt. Majd töprengések után rájöttem, hogy iskolatársaim eddig is ismerték arcomat, és elfogadtak vele.

Isten is ismer minket, tisztában van gyengeségeinkkel, ennek ellenére szeret és elfogad. Sőt többet tesz. Igéjét adja. A bűnök elcsúfítják testi-lelki arcunkat. Ha azonban cselekvői és nemcsak hallgatói leszünk az Igének, képünk megváltozik. Kell, hogy engedjünk formáló erejének! Mert mit ér az Ige olvasása, hallgatása, ha könnyen veszed, milyennek mutatott az. Lehet, hogy a legcsúnyább pontodat állította eléd az Ige tükre. De mit használ, ha nem akarsz változni. Testi ábrázatodat nem teheted mássá, de lelki arcodon változtathatsz. Kérheted Megváltódat, hogy szabadítson meg gőgödtől, és tegyen alázatossá. Kérheted, hogy tisztítson, formáljon naponta. Kérheted a segítségét, hogy a szeretet, béketűrés, hála, öröm, mint csodálatos szépítőszerek munkálkodjanak életedben. Kérheted, hogy vegye el feledékenységed, s adjon éberséget, élni az Ő arcának hasonlatosságában.

IMÁDKOZZZUNK: Uram, segíts a megszentelődésben. Ámen. — Életed tükrözi-e Krisztus képét? —

M.C. Hess (Athens)