Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-03-01 / 2. szám

„Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellensé­geiteket... és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket.” (Máté 5:44) Mindig érzékeny ember voltam, és a legkisebb oda­vetett megjegyzés könnyebn megsértett. Csak egy kije­lentésnek vagy beszélgetésnek kellett eszembe jutni és a neheztelő érzés, a méreg forrni kezdett bennem. Egy nap imaóra volt templomunkban, és a lelkipász­tor Jézus parancsáról beszélt, hogy imádkoznunk kell azokért, akik megbántottak bennünket. Hangsúlyozta azt, hogy nem passzív módon kell imádkozni, hanem úgy kell elképzelnünk, hogy az a minket megbántott személy velünk együtt térdel az oltárnál. Azt mondta, gondol­juk azt, hogy kezünk annak a személynek a fején nyug­szik, jelképezve azt, hogy készek vagyunk arra, hogy megáldjuk őt. Először nehéz volt ezt az elgondolást átvinni a gyakor­latba. De aztán minden alkalommal könnyebb lett. Fel­fedeztem, hogy amikor engedelmeskedtem az Isten sze­retet parancsának, kapcsolataim megszilárdultak. Ugyanakkor megkönnyebbültem attól a nyomasztó te­hertől, amely gyötörte agyamat és megakadályozta lel­ki növekedésemet. IMÁDKOZZUNK: Mennyei Édesatyám, köszönöm sze­­retetedet és még a legszigorúbb parancsolatokon is ke­­resztülsugárzó könyörületedet. Segíts bennünket, hogy mindig jobban és hathatósabban engedelmeskedhessünk a Te szavadnak. Ámen. — Krisztus szeretete meg tudja gyógyítani gondol­kodásunkat és lelkünket. — Susana McClendon Gonzales (Monterrey, N.L. Mexico) CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 6. — Olvassuk: 1. Kor. 13.

Next

/
Oldalképek
Tartalom