Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-03-01 / 2. szám

SZERDA, MÁRCIUS 5. — Olvassuk: Ján. 6:41-58.

„Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne. (János 6:56)

Négyéves unokám nálam volt a hétvégére, s vasárnap reggel magammal vittem a templomba. Figyelte a gyülekezet tagjait, amint az úrasztalához járultak az űrvacsorát felvenni. S egyszer csak a fülembe súgta: „Nagymama, milyen sokan éhesek!”

Kissé mulatságosnak találtam a gyermek megfigyelését. Később azonban arra gondoltam, hogy tulajdonképpen egy mély gondolat öltött testet a kislány szavaiban. Valóban nagyon sokan éheznek Krisztus testére és vérére, a békére és szeretetre és jóságra, amit az Ő eljövetele tett lehetővé Isten gyermekei számára. Jolánka megjegyzése hozzásegített engem ahhoz, hogy az úrvacsora valódi értelmét megértsem: Krisztus csak akkor táplál bennünket lelkileg, ha Ráéheztünk, mint a sivatagi utazó a falat kenyérre és korty vízre. így lakik Krisztus bennünk és mi őbenne.

IMÁDKOZZUNK: Uram, tégy engem képessé arra, hogy felismerjem a lelki éhséget másokban és őket Hozzád vezessem, az élet kenyeréhez. Hadd tudatosítsam magamban, hogy Te gondoskodsz minden szükségemről, legyenek azok fizikai, vagy lelki szükségletek. Urunk imádságával szólok hozzád: Mi Atyánk... Ámen.

— Jézus kielégíti az élet után való éhségünket. —

Bowman G. Iván, (New Rochelle, New York)