Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-01-01 / 1. szám

„Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg ma­gát, vegye fel az ö keresztjét, és úgy kövessen engem!” (Máté 16:24) Már közeledett Nagypéntek. Az Úr Jézus fokozatosan tanítgatta tanítványait, hogy pár nap múlva majd ke­reszthalálra fog adatni, de harmadnapon feltámad. De Péter tiltakozva lépett elébe; „Mentsen Isten, Uram! nem eshetik ez meg Tevéled!” Amire Jézus így vála­szolt: „Távozz tőlem Sátán, hántásomra vagy nékem, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra!” Ezekután következik a fenti idézet. Az önmegtagadás, a keresztviselés ellenére vannak a mi emberi, péteri gondolkozásunknak. Kedves Olvasó, hadd intézzek egy kérdést Tehozzád is: Hogy állsz Te a fent idézett íge követelményeivel? Eljutottál már odáig, hogy meghallottad az Úr Jézus hívó szavát: „Kövess engem?” — és kimondtad-é az IGEN-t az 0 hívogatására? És ha hívő Péterré változtál is, valóban az a Te szí­vednek a forró vágyakozása, hogy mostantól kezdve Öt kövessed félelem nélkül, mindenben, még a tövises úton is? A fenti Ige személyesen Neked szól! tagadjad meg magadat! Régi, természeti kívánságaidat, vágyaidat, bűnös érzelmeidet! Majd vegyed fel alázatosan a Te sze­mélyes keresztedet! IMÁDKOZZUNK: Uram, üdvösségemnek keresztjét Te hordottad, azonban a szenvedéseknek és a csendes tűrésnek a keresztjét énnekem kell hordanom. Ámen. — Kövesd a Jézust, kövesd még ma! — Havea Sione (Fidzsi Szigetek) SZERDA, FEBRUÁR 27. — Olvassuk: Máté 16:24-28.

Next

/
Oldalképek
Tartalom