Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, FEBRUÁR 28. — Olvassuk: Gál. 5:1-18.

„A szabadságban, melyre Krisztus minket megszabadított álljatok meg, és ne kötözzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.” (Gál.5:1)

Az ausztráliai bennszülöttek között él egy legenda, mely szerint az első időkben az ég olyan alacsony volt, hogy az emberek csak négykézláb tudtak alatta csúszkálni. Egyszer aztán született egy erős ember, aki roppant erejével középen felnyomta és egy nagy, egyenes fával alátámasztotta az eget. Azóta az ég mint egy dóm terül a föld fölé, s az emberek két lábon, felemelt fővel járhatnak.

Ez a legenda arra emlékeztet engem, amit Jézus tett a világért, ő volt az, aki jött, és isteni erejével, szeretetével felemelte a keresztet. A gonoszt, aki rabjává tette az embert és térden csúszásra kényszerítette maga előtt, elmozdította uralkodó helyéről. Nem kell, hogy a bűn átka lenyomjon. Felemelt fejjel járhatunk, ha elfogadjuk Jézus áldozatát. De nagyon vigyázzunk! Isten kegyelmében álljunk egyenesen .Álljunk meg abban, amit elhittünk! Ne térdeljünk le újra a Sátán előtt! Ne engedjük ismét megkötözni magunkat, engedve a test kívánságainak!

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük, Urunk, nagy szerelmedet, elmondhatatlan nagy áldozatodat. Légy velünk erőddel minden napon, hogy meg ne hajoljunk bálványok előtt. Ámen.

— A keresztyén élet szüntelen való vigyázás. —

Bruce Walker (Chatswood, NSW. Ausztrália)