Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, FEBRUÁR 16. — Olv.: Fii.3:12-21.

„...célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” (Fii. 3:14)

Sok atléta sok mindent megtagad magától, remélve, hogy így elnyeri az első díjat. Mások viszont, ismerve képességeiket, legalább arra igyekeznek, hogy jól szerepeljenek. — Én mindig úgy futottam, hogy szemem a nagydíjra volt irányítva. Mindig a legjobb teljesítményt nyújtottam. Ugyanerre törekedtem az utóbbi években is mint edző is. Örülök, hogy a legutóbbi 2 olimpiász előtt az USA női atlétikai csapatának edzője lehettem. Láthattam atlétáinkat 11 arany, 5 ezüst, 4 bronz éremmel a mellükön. S ami ennél is több; láthattam őket lelkileg győztesen a vesztett verseny idején is.

Pál azt mondja, hogy a jutalom felülről való. Isten adja, akinek akarja, mégis fontos, hogy mi is teljes odaadással törekedjünk a célra, melyet a mi Urunk, Jézus Krisztus tűzött ki elénk. A küzdelem nem könnyű, erőnk sokszor kevésnek bizonyul. Lemaradunk. Úgylehet a dicsőség pálmája sosem lesz miénk e földön. De ne csüggedjünk a kudarcokon. Van más bíróság is, mennyei, ahol nem a fénylő eredményt nézik elsősorban, hanem a hűséget.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, adj hitet, hogy minden vállalkozásunkban a legjobbat cselekedjük. Krisztusért. Ámen.

— Tökéletességre kevesen jutnak, mégis akik keresik nyernek vele. —

Temple Edward (Nashville, Tennessee)